Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Regény

A boszorkánymedál

A boszorkánymedál

A nagyi meséje boszorkányokról

2. fejezet

2017. december 13. - schriftstellerin

Dóri kifulladva esett be a házba, remegő lábakkal rogyott le a konyhaasztal melletti egyik székre. Mélyeket lélegezve próbálta nyugtatni magát. Az ismerős, hétköznapi környezetben valószínűtlennek tetszett, hogy az imént még veszélyben érezte magát. Hiszen csak pár száz méterre volt Lindáék házától! A forróságtól és a rémülettől folyt róla a víz, és egyszerre arra eszmélt, hogy a könnyei is patakzanak az arcán. Az elmúlt hetek minden feszültsége oldódott bele a sírásba. Egyedül vagyok, magányos vagyok, és most még meg is fogok bolondulni – gondolta keserűen. Egyszerűen képtelen volt az agya feldolgozni az imént történteket. Mik voltak azok a nem evilági, démoni hangok? És azok a fura jelenések? És a kezdődő vihar, ami aztán nyom nélkül felszívódott? Lehet, hogy csak képzelte az egészet? Mi volt ez az egész? Gondolatai körbe-körbe nyargalásztak, nem lelték a kiutat a sötétségből.

2_fejezet_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://boszimedal.blog.hu/api/trackback/id/tr4713497563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása