Dóri hétvégéjének maradékát beárnyékolta a boszorkányos élménye. Dühös volt Lysandrára, de legfőképpen magára. Hogy is mehetett el egy ilyen teremtéshez? Mégis mit várt? Hogy valami értelmes sül ki ebből az egészből? Utólag jutott eszébe, hogy a medálon látható jelekről nem kérdezte meg végül…

Dóri átvette a bal kezébe a villamos kapaszkodóját, és fehér lennadrágjába törölte izzadt jobb tenyerét. A gyomrát idegesség szorította össze, feje fájt a kialvatlanságtól. Az elmúlt két éjszakája szörnyű volt. A hőségtől nem bírt aludni, egész éjjel forgolódott, kitakarózott, aztán be, de sehogy…

Linda délután a laptopba merülve találta Dórit, amikor hazaért a munkából. Ledobta a táskáját, csókot nyomott nagyanyja arcára, aztán egy pohár limonádéval lehuppant  barátnője mellé a kanapéra, és belekukkantott a képernyőbe. - Boszorkány? Amulettek? Mi a jó istent nézegetsz te a neten? – röhögött…

Dóri kifulladva esett be a házba, remegő lábakkal rogyott le a konyhaasztal melletti egyik székre. Mélyeket lélegezve próbálta nyugtatni magát. Az ismerős, hétköznapi környezetben valószínűtlennek tetszett, hogy az imént még veszélyben érezte magát. Hiszen csak pár száz méterre volt Lindáék házától!…

Szeged, napjainkban A kertkapu kicsit nehezen záródik, mondta Linda, mielőtt elment otthonról. Dóri most mégis kicsit kétségbeesetten állt ott, kezében a pórázzal, aminek a végén Ischler már türelmetlenül ugrándozott. Bárhogy rángatta a lány a kilincset, nem talált olyan helyzetet, ahol a kulcs…

Szeged városa, 1729. Böjtmás havának 8. napja   Sára az utcáról behallatszó kiabálásra eszmélt. Ájulásszerű, álomtalan álmában nem érezte, hogy fázik, most azonban dideregve húzta össze mellén vékony kendőjét. Ujjai nem akartak engedelmeskedni, a törések persze meggyógyultak már, de nem jó helyen…